És akkor elstartol a DKI Blog.

Milyen aprópóból is? Nos…rengeteg élmény, érzés, esemény van már mögöttem és most érett meg bennem mindez annyira, hogy megosszam veletek. Szembenézni a múlttal sokkal nehezebb, mint egyszerűen hagyni feledésbe merülni. Így ez nekem egy komoly kihívás! Mindemellett lesznek aktualitások és szakmai témák is. Indításként egy olyan témát választottam, ami felöleli a saját kutyás utam kezdetét és jelenét is.Úgyhogy nem is húzom tovább az időt, íme, itt az első blogbejegyzés:

Miért választottam a TM-et? Miért vagyok ma egy tükör kutyasulin oktató? Bizony kényszerből… Hagyományos módszerekkel kezdtem el kiképezni a kutyámat több mint 8 évvel ezelőtt. Haladtunk, fejlődtünk, de volt egy pont, ahol bizony megrekedt a tudományunk. Az akkori kutyás oktatásnak a csúcsai a BH, IPO vizsgák és versenyzés volt. Természetes volt, mint maximalista, ambiciózus, lelkes tizenéves, hogy nekem is ilyen célok lebegjenek a szemem előtt. Szerencsémre adott volt egy ereje teljében lévő, gyönyörű vörös üstökös, Cézár. Roppant jól mutatott a pályán és el is jutottunk életünk első komoly megmérettetésére, a Bende Nemzetközi Munkakutya Versenyre Komáromba. Küzdök magamban, hogyan is fogalmazzak… Életem egyik legnagyobb mélypontja és csalódása volt, amikor dobogóra állhattam volna, de Cézár a helyben maradás feladatnál fontosabbnak tartott egy fűszálat is nálam és egész egyszerűen otthagyott. Bár vissza tudtam hívni, mégis egy világ omlott össze bennem. Rájöttem, a kettőnk között lévő Kutya-Gazda kapcsolat nem létezik. Ott álltam egy kutyával, aki nem hozzám tartozik, csak egy háztartásban élünk a szürke hétköznapokban.

Cézár minden egyes születésnapján odamentem hozzá, megfogtam a mancsát és megígértem neki, míg él, évről évre jobb gazdája leszek. Itt jött képbe a Tükör Módszer. Tudtam, nem adhatom fel. Változtatni kell! Új és biztos alapokra szerettem volna helyezni a kapcsolatunkat és méltó lenni arra, hogy egy ilyen erős és magabiztos kutyának a Gazdája lehessek. Új fejezetet kezdtem. Megkaptam Cézártól az esélyt, a megbocsátást.

Na, de a bejegyzés címe „Deja vu”. Bizony-bizony 6 év után ugyanúgy munkakutyás megmérettetésre készülök oktatótársaim támogatásával. És ez az érzés..deja vu, az első közös tréningen érkezett meg a szívembe.
Minden kezdet nehéz és a Tükör Módszer rengeteg szembesülést, önfejlesztést igényelt tőlem. Visszagondolva, még gyermek voltam, de megugrottam az elém gördülő akadályokat. Megszámlálhatatlan átsírt éjszaka és „én feladom”, „nem csinálom tovább” után, ma már boldogsággal tölt el mind ezt leírni nektek. Az Élet vicces csavarja, hogy az akkori hagyományos képzést csúnyábban „kényszer képzésnek” hívták és végül én voltam az, aki változtatásra kényszerült.

Most ismét kezemben a gomb, de nem az elektromos nyakörvé, hanem a klikkeré. A póráz ugyanúgy a kezemben a tréningen, de már a láthatatlan köldökzsinór, a kötődés tart össze minket. Ugyanaz a szempár tekint rám, de már a ragyogást látom benne és a mérhetetlen bölcsességet. Nem a falatért csinálja, hanem értünk.

Így indult a közös utam Cézárral 🙂 A továbbiakban olvashatjátok, miért is ragadott magával a kutyakommunikáció, a rehabilitáció és hogyan élek együtt most már két kutyával. Következő bejegyzésem témájával pedig átugrunk kicsit a szakmába. Tudatos kutyaválasztásról és az új családtag érkezésére való felkészülésről lesz szó.

 

II. Nyári Kutyás Tábor – Poroszló
Itt fogtam a kezemben életemben először klikkert. Bár a Tükör Módszertől, ekkor még fényévekre voltunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Bende Nemzetközi Munkakutya Verseny – Komárom
Egyértelműen látszik mennyire zavarja Cézárt a ballonkabátos bíró úr.

Egy kis gyakorlás Klubfoglalkozáson
Cézár annyira belelkesedett a pálya szélén miközben néztük az órát, hogy nem is volt más választásom…csatlakoztunk. 🙂

Oktatói tréning Készülünk a BH vizsga 3-as szintjének teljesítésére. Épp a szigorú bírót játsza nekünk Dani. Ahogy ezt tapasztaltam, még szokni kell.

Öröm, boldogság…